Kesjár Csabára emlékezünk
Ezzel a képel emlékezünk minden idők egyik legkiválóbb magyar autóversenyzőjére, egy korszak hősére és tinibálványára, Kesjár Csabára . Ezen a napon született, ma lenne 59 éves . Ami Ayrton Senna elvesztése volt a braziloknak és úgy általában véve a világnak, azt nekünk, magyaroknak Kesjár Csaba tragikus halála jelentette.
Sokkal több volt ő egy tehetséges autóversenyzőnél. Nem egy volt csupán a sok közül, hanem egy olyan fiatalember, aki magával ragadó személyiségével és kisugárzásával bárkit képes volt az ujja köré csavarni. Tinilányok ezrei rajongtak érte szinte bálványként, míg a fiatal srácok a példaképet tisztelték benne pályán elért eredményeiért. Sikeres volt és jóképű, akár egy filmszínész, kamaszok példaképe, tinilányok bálványa, idehaza mégis kevés irigye akadt. Tényleg autóversenyzőnek született. Nagyapja motorversenyző, édesapja, Kesjár János sokszoros magyar hegyibajnok és ralifutamgyőztes.
A családi legendárium szerint alig négyévesen spárgával apró biciklijére kötözte magát (biztonsági öv gyanánt), tizenhárom esztendős, amikor korengedéllyel, legfiatalabb versenyzőként rajthoz állhatott az ifjúsági gokartbajnokságon (kell-e mondani: nyert!), néhány év elteltével pedig bármilyen hazai versenyen fő esélyesként ülhetett az éppen aktuális autójába. Amikor a Schübel-istálló a királykategória előszobájának tekintett Forma-3-ba repítette, szerény maradt. - "Nekem még itt is rengeteget kell tanulnom" -, de egy ország bízott benne, hogy ő lehet az első magyar Forma-1-es pilóta. Odakint 1988 nyaráig a középmezőnyben hajtott, legjobb futameredménye egy negyedik hely, Kesjár is érezte, ennél többet kell nyújtania, és mutatkoztak már a jelei annak is, hogy külföldi pártfogói esetleg kiállhatnak mögüle. De mivel ez csak az első tanulóév, idehaza rendíthetetlenül hitte mindenki, hogy a "legkisebb királyfi" előbb-utóbb meghódítja a világot. Így érkezett el 1988 nyara. Június 23-án, egy csütörtöki napon csaknem egész Európa felett felhőtlenül tisztán ragyogott az ég. Nürnbergben is, ahol késő délután a híres Norisringen éppen két huszonéves fiatalember tartott pályabejárást. A szőke német Ralf Kelleners és a hollófekete hajú magyar Kesjár Csaba - a Schübel-istálló két Forma-3-as versenyzője - egy tűzpiros Hondával lassan araszolt, és arról beszélgetett, hogy a másnapi edzésen, valamint a szombati versenyen melyik szakaszon milyen tempóval kell majd haladnia.
Másnap a délelőtti edzés végeztével Horst Schübel, az egykori versenyző, istállótulajdonos, átbeszélte a tapasztalatokat a két pilótával, majd Csaba rövid kimenőt kapott. Ezt kihasználva a város központjába sietett, ahol a Helm stúdióban 50 nyugatnémet márkáért (ekkor egy dollárért 1,75 márka járt) két új plexit vásárolt sisakjára a régi, karcos helyett. Hat előtt néhány perccel préselte be magát a piros-fehér-zöld színűre festett Dallara vezetőülésébe. Csaba néhány könnyed kör megtétele után visszaállt a bokszba, a szerelők állították a szárnyakon. Ezt követően már csak az utolsó két kört megelőzően kanyarodott le ismét. Apró igazítások, és megkezdődik az időmérő hajrája. Ilyenkor kell a legjobb időt futni, hogy a másnapi versenyen minél előkelőbb pozícióból startolhasson.Utolsó kör. Kesjár János 15 percnyire jár a Norisringtől, amikor a fia éppen egy vetélytársát megelőzve a fékre lép, hogy aztán ismét kétszáz fölé tolja a sebességet.
Az újabb egyenes szakasz végén következett az a bizonyos bal kanyar, mögötte a tó... és a Dallara nem fékezett... és jött a kanyar... és jött a korlát.... A későbbi tanúvallomások és vizsgálatok egy dologban összevágnak: a Dallara fékezés nélkül, csaknem kétszáz kilométeres sebességgel vágódott ki a kanyarból, és - ahogyan egy nappal korábban Csaba ettől tartott is - egyenesen a tó felé száguldott. Amennyire rekonstruálni lehetett a történteket, az autó gyakorlatilag alagutat fúrt a szalagkorlát egymáshoz rögzített felső és alsó íve közé. A fél percen belül odaérkezett mentősök egy hihetetlenül összeroncsolódott autót láttak, az alkatrészek szanaszét hevertek. Csaba ekkor már bukósisak nélkül feküdt a földön, az orrától lefelé külsőleg teljesen sértetlennek látszott. - A kerekek kiszakadtak ugyan, de az ülésen és a fülkén alig látszódott sérülés. Amikor azonban megláttam, hogy a pilóta mögötti bukócső negyvenöt fokban hátrahajlott, azonnal megértettem, hogy Csaba halott. Ami Csabával történt, az a legérthetetlenebb és legértelmetlenebb halál - így idézte fel e sorok írójának az eseményeket Lothar Bendel.
Kesjár Csaba mindössze 26 évesen elhunyt a baleset következtében. A szerencsétlenség okát nem tudták megfejteni. Miután a vizsgálatok során nem mutattak ki semmilyen műszaki hibát, az emberek öngyilkosságról is kezdtek suttogni, de aki ismerte Kesjárt, ezt azonnal cáfolta. Cserkúti József szerelő, aki maga is Kesjár Csaba barátja volt, utólag azt mondta, 200 km/h fölött már bármi megtörténhet, egy másodpercnyi kihagyás is végzetes lehet.
Akivel az utolsó napokban találkozott, és azokkal is, akikkel szoros barátságban vagy éppen munkakapcsolatban állt. E beszélgetésekből olyan ember portréja rajzolódott ki, aki mindamellett, hogy sikeres és megnyerő volt, még egy egészen kivételes adottsággal is rendelkezett: ahol megjelent, mosolyogtak az emberek. Különleges kisugárzását érezték a barátai, de mindazok is, akik először találkoztak vele vagy éppen csak a televízión keresztül látták. Ez magyarázhatja azt a hallatlan szeretetet, amely övezte életében és azt követően egyaránt. Kesjár Csaba temetésén több ezren vettek részt. Egy ország búcsúzott példaképétől, idoljától. Halála évében egy sporttagozatos iskola nyílt Budaörsön, bár a sportoló nem kötődött a városhoz, sokatmondó, hogy az akkori diákok kérésére mégis a Kesjár Csaba Általános Iskola nevet kapta., Delhusa Gjon - Gyerták a siron dalával emlézett Csabáról. Nyugodj békében, bajnok!